Az újpesti zsidóság története

Szeretettel köszöntjük az újpesti zsidóság történetéről szóló honlapunkon!

A honlapon fellelhető tartalom forrása jelenleg Maklári Jenőné: Újpest hőskora képekben (1830-1950) című könyve (Flaccus Kiadó Kft., 2009). Szeretnénk, ha a tartalom folyamatosan bővülne, ezért, ha Önnek van olyan anyaga (kézirat, könyv, fotó, napló, stb.), amely kapcsolódik a honlap témájához, és szeretné itt közzétetetni, kérem vegye fel velünk a kapcsolatot:

info@ujpestizsidok.hu

A szövegben előforduló kis képekre kattintva a képek megjelennek nagyobb méretben. Az alatta lévő "X" jelre kattintva tudja bezárni a nagyobb méretet.

Kellemes olvasást kívánunk!

1835-ben a nagysurányi Lőwy testvérek, Izsák és Bernát letelepedési szándékukkal felkeresték a grófi uradalom jószágigazgatóját, Burg Károlyt. A jószágigazgató örömmel fogadta őket, hiszen még a nagysurányi Károlyi uradalom tisztviselői működése idejéből jól ismerte a Lőwy családot és az őket követő telepeseket, akiknek zsidó őseik immár száz esztendeje a Károlyi család oltalmát élvezték. Mivel a grófnak kezdetben nem volt városalapítási terve, csupán az uradalmához tartozó terméketlen területeket igyekezett hasznosítani bérbeadás és eladás útján - gondolta -, hogy majd felajánlja az akkor még Rákospalotához tartozó birtokrészét letelepedésre. A kiválasztott hely azonban a Lőwy testvéreknek nem tetszett, mivel az ipartelepítési terveik kedvező feltételeit keresve nem a rákospalotai részen, hanem a Duna mentén, a főváros északi határánál, a Váci úttól keletre eső részen kívántak letelepedni és ott akarták felépíteni bőripari üzemüket. Így azután még 1835-ben a Lőwy-féle "talpbőr-gyár" a Mildenberger-féle serfőző mellé került. Miután felépítették kőházukat és bőrüzemüket, az üzembe mindenünentoboroztak munkásokat. Lőwyék nélkül nem növekedhetett volna olymértékben a betelepülők száma a kezdet kezdetén, mint ahogy az történt. Ezért Újpest alapítójaként Mildenberger mellett a Lőwyeket egyaránt emlegetik. Az újonnan megtelepedettek már nem szőlőműveléssel foglalkoztak, hanem manufaktúrás ipart vagy kereskedelmet folytattak.

A telep virágzásnak indult, Lőwyék a földesúr védelmét élvezték. Lőwy Izsák olyan megállapodást kötött az uradalommal, melyben biztosította hittársai számára a becsületes kenyérkeresetet és a szabad vallásgyakorlás lehetőségét.

A gyarmat lakossága az 1838-as árvizet követően folyamatosan nő, ezért István gróf az 1839-es év végén elrendelte a gyarmati lakosság összeírását. 1840-ben pedig elérkezettnek látta az időt arra, hogy a joogviszony szabályozása céljából kiadjon egy alapítási oklevelet, mely által a község hivatalosan is megalakult Újmegyer néven, 106 lakossal. A 24 házból álló telepet különbözőképpen nevezték: Újmegyer, Kismegyer, Káposztásmegyeri Új Gyarmat, s végül az Újpest név vált általánossá.


Forrás: Maklári Jenőné: Újpest hőskora képekben (1830-1950); Kiadó: Flaccus Kiadó Kft., 2009.

1840-ben Gróf Károlyi István, a fóti uradalom birtokosa okiratában szabályozza az "Új-Megyer nevet viselő gyarmat" lakossága és az uradalom közötti jogviszonyt, és a települést önkormányzattal ruházza fel, megvetve ezzel a községi szervezet alapjait. Április 5-én megtartják a község alakuló közgyűlést, és megválasztják az elöljárókat. A község "hármas tanácsa" a községi bíráskodást látta el. A helyiség első bírája Lőwy Izsák lett. Neuschloss Bernátot pénztárnokká és esküdtté, Holló Mihályt pedig jegyzővé választották. A bíró kezdetben a saját lakásán "hivataloskodott". A községi tanács első üléseit is - községháza még nem lévén - a Lőwy család otthonában tartották. Minden hónap első vasárnapján foglalkoztak a felmerült ügyekkel, majd az ügyek szaporodtával áttértek a hetenkénti tevékenységre.
(Fejes Antal, UHÉ 1999. VI.évf. 4.szám, 10.p.)

A fenti intézmények kezdetben kielégítették a felmerült jogviták eldöntésének igényét, az általános gazdasági fellendülés azonban magával hozta a jogélet terén tömegesen jelentkező feszültségeket.

A jogorvoslatok megemelkedő száma szükségessé tette, hogy a községi bíró hivatala végleges elhelyezésre kerüljön. 1845-ben, a gróf javaslatára újra megválasztott Újpest első bírája, Lőwy Izsák, átköltözött az Árpád út 21. sz. alatt megépült községházára. Hivatalos bírósággá 1846-tól vált, amikortól fizetést is kapott a bíró. 1848-ban megszűnik a földesúr közigazgatási és bíráskodási fennhatósága. 1865-ben a József és Attila utca sarkán új községházat építenek, amely hat hivatali helyiségével és az alagsori fogadóval már egy kisebb város igényeit is kielégíthette.


Forrás: Maklári Jenőné: Újpest hőskora képekben (1830-1950); Kiadó: Flaccus Kiadó Kft., 2009.

Lőwyék bőrüzemének közelében a második manufaktúra gazdag fakereskedő fafeldolgozó cégek, Neuschloss Izsák és Fiai, és az Ehrenwald család telepedett le. A harmadik manufaktúrát, a Wolfner-Neckert Gyapjúmosó és Bőrgyárat Wolfner Gyula cégalapító hozta létre.

Forrás: Maklári Jenőné: Újpest hőskora képekben (1830-1950); Kiadó: Flaccus Kiadó Kft., 2009.

A mai Attila utca és Árpád út sarkán állt Wachsler ház különterméből indult el az újpesti dr. Venetianer Lajos Izraelita Közművelődési Egyesület kultúrális élete.

"Ebben a számunkra Pilvaxot jelentő szobában gyülekeztek egybe csütörtök esténként, (...) a kereskedő és tanoncifjak, hogy egy fekete vagy biliárd mellett elemi közérdekű zsidó ismeretekre tegyenek szert, mert idejött közéjük az akkor alig 30 esztendős Venetianer Lajos, előadásokat tartott nékik és felfektette a kívánatkönyvet vagy dobozt, amelybe mindenki beleírta, beledobta kérdéseit, melyek érdekeleték, és melyekre választ várt, esetleg névtelenül, és beszélt arról a nagy pap keresetlenül, szabatosan és emlékezetesen."
(Dr. Friedman Dénes 1937-ben írta, UHÉ, 1997.IV/3.15.p.)


Forrás: Maklári Jenőné: Újpest hőskora képekben (1830-1950); Kiadó: Flaccus Kiadó Kft., 2009.

1842 - 1875 között fogadta tanítványait az izraelita nemzeti iskola.

Forrás: Maklári Jenőné: Újpest hőskora képekben (1830-1950); Kiadó: Flaccus Kiadó Kft., 2009.

Dr. Venetianer Lajos (1867 - 1922) zsidó főrabbi és irodalom tanár nevéhez fűződik az újpesti hitközség vallási és kultúrális fellendítése. Iskolát alapított és irodalmárként is ismertté vált. Később utcát neveztek el róla.

Főbb művei:
A zsidóság szervezete az európai államokban (1901)
A magyar zsidóság története a honfoglalástól a világháború kitöréséig (1922)

Forrás: Maklári Jenőné: Újpest hőskora képekben (1830-1950); Kiadó: Flaccus Kiadó Kft., 2009.

Országos Zsidó Segítő Bizottság magyarországi munkája, Újpest:

Forrás: Maklári Jenőné: Újpest hőskora képekben (1830-1950); Kiadó: Flaccus Kiadó Kft., 2009.

******
Személyes történet Gárdos Mihálytól:

Az újpesti zsidó ifjúság nagyszámban tartozott a Venetianer cserkészcsapathoz. 1943-ban már nem lehetett zsidó cserkész. Azonban cserkész titulus nélkül megtartottuk a szervezetet. Például kiránduni mentünk a Mátrába. A kép ott készült. A képen látható személyek balról jobbra: Klein Lajos (Kendy Lajos néven professzor Németországban a népzene terén), Sugár Miklós (orvos az Egyesült Államokban), Rotics László Dr. (történész Izraelben), Gárdos Mihály (a pszichológia doktora, kórházi főpszichológus), Greier (a Soa áldozata), Weisz Gy. (a Soa áldozata), Rotics Gy. (a Soa áldozata).
A fényképet Spira György készítette, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Talán érdemes itt megemlíteni, hogy az újpesti Gárdos Józsefről kibbutz lett elnevezve Izraelben (Kibbutz Gardos, ma a névváltoztatás után: Parod).

Újpest egykori földesura jóvoltából vallási türelem jellemezte lakóhelyünket. A betelepülők közül egyre több felekezet kívánta a maga választotta módon tisztelni Istenét.

Gróf Károlyi István a Bocskay és Part utca közötti 600 négyszögöles telket ajándékozta oda az izraelita hitközségnek zsinagóga építése és és temető létesítése céljából. Az első zsinagóga 1836-ban épült, mely a pesti hívek által is olyan látogatott volt, hogy évi több mint 100 házassági szövetséget kötöttek benne. A Beniczky utcai újpesti zsinagóga 1886-ban épült Böhm Henrik és Hegedűs Ármin építészek tervei szerint. Az 1909-es bővítés Baumhorn Lipót és Greiner Adolf tervei szerint történt.

Az autonóm ortodox hitközség 1886-ban az újpesti hitközségből kiválva alakult meg. Imaházuk a virág u. 45/a szám alatt működött, amelyről az alábbi feljegyzést találtuk:

"Pincéjében a rituális fürdő építése közben forrás fakadt fel, melynek vizét a fürdő üzemeltetésére hasznosították."
(Dr. szilágyi-Windt László: Az újpesti zsidóság története)

Forrás: Maklári Jenőné: Újpest hőskora képekben (1830-1950); Kiadó: Flaccus Kiadó Kft., 2009.

Újpest ápolja az 1848-as hagyományokat. A szabadságharc bukása után, az emigrációban élő Kossuth Lajost Újpest város díszpolgárává választja. A politikus hatása olyan erős, hogy a városvezetés továbbra is az általa szorgalmazott nemzeti iparpártolás alapján politizál.

A közigazgatási élet hangadó körei a lábra kapó antiszemitizmust szintén Kossuth kijelentése alapján ítélik el, miszerint:

"Az antiszemitikus agitációt mint a XIX. század embere szégyellem, mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom."
(Csabai Imre: Újpest története, 85.p.)

Forrás: Maklári Jenőné: Újpest hőskora képekben (1830-1950); Kiadó: Flaccus Kiadó Kft., 2009.

Gróf Károlyi István 1836-ban a Váci út - Bocskay utca - Part utca által határolt 600 négyszögöl területet zsinagóga építésére és temetkezési helyül az izraelita hitközségnek ajándékozta.

Ide temették el Lőwy Izsákot, a község első főbíráját, aki eleinte a lakásán rendezett be imaházat, de hamarosan léterjött a zsidó hitközség is. 1847. Pészach ünnepének hatodik napján halt meg, miután - patriarchális szokás szerint - megáldotta tizenkét gyermekét. Sírkövén ez a felírás olvasható:

"Itt nyugszik Lőwy Izsák,
községének alapítója és atyja."

(Sós Endre, UHÉ, 1996. III.évf. 3. szám, 13-17.p.)

1839-ben, Gróf Károlyi István, a Szent Gellért utca - Bocskay utca - és a Lőwy utca által határolt területet a község számára temetkezési helyül adta.

Volt még a város területén a megyeri uradalomnak egy 1850-es évek elején megkezdett sírkertje, mely a gazdasági személyzet számára 1873-ig szolgált temetkezési helyül.

1873-ban, amikor a köztemető betelt, Károlyi Sándor gróf a keresztény egyházaknak 3 hold, az izraelita egyháznak 1 hold új temető területet agyományozott, ami az évek alatt szintén betelt. Ezért a gróf 1889-ben a temetővel szomszédos, Temető utca (Apponyi Albert utca) - Tél utca - Pozsonyi utca - BÚR vasút és a vasúti töltés által határolt 16 hold területet a temető kibővítése céljából biztosította. Az izraelita felekezet 1902-ben újabb 2,5 hold terület kapott. Ezekkel az adományokkal hosszú időre megoldotta a település ilyen jellegű gondjait.

Forrás: Maklári Jenőné: Újpest hőskora képekben (1830-1950); Kiadó: Flaccus Kiadó Kft., 2009.

Az újpesti Apolló-ház a Gestapo székhelyévé vált, és itt helyezkedtek el Szálasi uralomra kerülése után a nyilasok is.

"Ez a fasiszta bűntanyává süllyedt ház sok újpesti kommunista, szocialista aktivista életének utolsó állomása volt. Idehozták be a nyilasok és itt kínozták meg a zsidó polgárokat is, akiknek vagyonára szemet vetettek. Az újabb és újabb kivégzetteket és a halálra kínozottakat éjszakánként a Dunába dobták. Csak hozzávetőleges adatok szerint is meghaladja a 200-at a novemberben és decemberben megölt áldozatok száma.

Az ellenállás következményeként a megtorlás fokozódik, a partizánok ... 1945. január 9-én újra visszamentek a házba, s a parancsnoknak aranyként 14 kg ekrazitot hagytak ott. A cselt későn felfedező nyilasok már nem tudtak elmenekülni, huszonnyolcan ott pusztultak. (...)"

(Gerelyes Ede: Újpest története, 208.p.)

A város legnagyobb vesztesége a 8-10 ezer zsidó deportált volt, akiknek csak a töredéke jött vissza a haláltáborokból. Az újpesti mártír emlékmű felavatásán Dr. Murányi Miklós főrabbi így emlékezett vissza az 1944. évi júliusi napokra:

"Mint gyilkosokat, úgy vitték véreinket csendőrszuronyok között végig e városon... síró csecsemők, anyjukba kapaszkodó kicsiny gyermekek, roskadozó öregek és gyönge asszonyok végeláthatatlan sora vonult reszkető félelemmel a bizonytalanság felé. Ezekkel a védtelenekkel szemben voltak hősök a gyűlölet katonái, rajtuk aratták a fasiszta hordák győzelmüket. Férfijaink munkatárokban sinylődtek és rabláncra fűzve értesültek róla, mint viszik vágóhídra szüleiket, asszonyaikat és gyermekeiket."
(Dr. Murányi Miklós főrabbi, UHÉ, 1994. XI. évf. 4. szám, 3-4.p.)

Az izraeli Cfáton, a Magyar Nyelvterületről származó Zsidóság Emlékmúzeumának dokumentumai között őrzik a gyermekkézzel írt Petri Éva naplóját. Petri Éva 1924. október 24-én született Újpesten. Édesanyjához hasonlóan, zongoraművésznőnek készült, Újpesten érte meg Magyarország megszállását. A naplót hetedik születésnapjára kapta, és 1944. március 21-ig vezette. Ezt követően Évát és kisöccsét a Dunába lőtték.

(Josef Lustig, UHÉ, 2004. XI. évf. 2. szám, 13 p.)

1944. március 20. hétfő
"El vagyok rá lészülve, hogy ma utoljára írok naplómba. Olyan kusza gondolatok kavarognak bennem, hogy alig tudok írni - ezért olyan zilált az írásom. Tegnap a németek megszállták Budapestet, motorbiciklis németek járkálnak az utcán, a Csokonai utcában végig állnak a tankok, és persze mindenfelé élnek a rémhírek és a pletykák... Már nem félek. Mamival vagyok és ez a fő! Meghalunk, akkor az is csak egy pillanatig tart, nem fáj, és már különben is régen szeretném tudni, hogy mi lesz a lelkünkkel a test halála után. Rém álmos vagyok. Megyek aludni." (Petri Éva naplójából)

(Josef Lustig, UHÉ, 2004. XI. évf. 2. szám, 13 p.)

Forrás: Maklári Jenőné: Újpest hőskora képekben (1830-1950); Kiadó: Flaccus Kiadó Kft., 2009.